Előkészítő órát tartottunk, ahol térkép segítségével tekintettük végig az útvonalat és kirándulásunk állomásait, majd a tájegységek történelmi múltját elevenítettük fel.
Tersattoban meglátogattuk a Mária búcsújáró templomot, majd a várból 547 lépcsőn leballagva, Fiume belvárosába érkeztünk. Megnéztük a „ferde” Óratornyot, a Kormányzói Palotát, régi és új városházát, a végeláthatatlan kikötőt, színházat, piacot, Baross Gábor emléktábláját. Jártunk azon a helyen is, ahol Jókai Mór időzött egykoron.
18 lelkes, izgatott tanítványunkkal keltünk útra, és -néhány városban elidőzve-, este már a selce-i tengerparton vacsoráztunk.
Szállodánk az Adriai-tengerre nézett, közvetlenül a parton laktunk.
Jártunk Csáktornyán, a Zrínyiek „sasfészkében”, Varasdon, az egykori horvát fővárosban, Európa talán egyik legszebb barokk stílusú belvárosában is.
Kirándulásunk félidejénél hajókiránduláson vettünk részt az Adrián. A látnivalók között szerepelt Krk sziget, Omisalj-öböl és Kraljevica városa.
Egy nagyot sétáltunk Abbáziában, a tengerparton, és meglátogattuk Markusovszky Lajos, a ’48-as szabadságharc ideje alatt szolgálatot teljesítő tábori főorvos utolsó lakhelyét is. Emlékét tábla őrzi a szálloda falán.
Jártunk Lovranban is. Ez a szépséges, kis település a római idők öröksége, mely kacskaringós kis utcáival, -visszaadja az adriai települések jellegzetes, barátságos hangulatát. Az óvárosban elballagtunk még ahhoz a villához is, ahol Feszty Árpád, híres festőnk élte utolsó napjait.
Újabb úticélunk Zágráb, Horvátország fővárosa volt.
Jó érzéssel töltött el minket, hogy a horvát és uniós zászló mellett megpillantottuk a magyar lobogót is -a belváros szívében-, hiszen a zágrábi Liszt Ferenc Intézetbe érkeztünk. Ez a ház arra hivatott, hogy külhoniak számára, és szerte a világon népszerűsítse a magyar kultúrát.
A várdaróci tájházban megismerkedtünk a (horvát) baranyai magyarság hagyományaival.
Tradíció, hogy a helyiek minden évben „kakasütést rendeznek. Lelkesen próbáltuk fel az ahhoz illő jelmezt.
Következő helyszínünk a Kopácsi-rét Nemzeti Park volt. Itt ún. „bürühidakon”, vagyis fapallókon tettünk sétát a mocsaras terület felett, miközben néhány állat-, és madárfajt is megpillanthattunk.
Eszéken az óvárost, a főteret, a Szent Péter és Pál Nagytemplomot, a Ferences-rendiek udvarát tekintettük meg.
Látogatást tettünk az eszéki Horvátországi Magyar Oktatási és Művelődési Központba, ahol a helyi diákokkal és pedagógusokkal folytattunk kötetlen beszélgetést, illetve egy barátságos focimeccsre is meginvitáltak bennünket.
Az utolsó napon a palicsi állatkert volt első állomásunk. Szinte minden „lakót” meglátogattunk.
Szabadkán, a belvárosban, a Zsinagógába sétáltunk, melyet Európa második legnagyobb zsidó templomaként tartanak számon. A Szabadkai Városháza vitrázsairól magyar nemzetünk nagyjai és királyai tekintettek vissza ránk. Szinte minden fala, dísze „zsolnai műremek”.
Élményekben gazdag kirándulásunkat egy értékelő óra keretében elevenítettük fel. Örömmel nyugtáztuk, hogy rengeteg élményt adott nekünk ez az út, illetve még inkább összekovácsolta az osztályközösséget.
Kovács Gabriella projektvezető tanár
