Ebben az évben nyertes pályázatunknak köszönhetően ismét egy szomszédos országba utazhatunk.
Kirándulásunkat egy előkészítő óra előzte meg, melyre meghívtuk talulóink szüleit is, illetve a Határtalanul! program BARANGOLÓ digitális tartalomtára kalauzolt minket úticélunk, kirándulásunk helyszíneinek bemutatásához. A program kiválóan használható, hasznos időtöltést nyújtott mindannyiunknak.
1.nap
Somoskő: az itt található vár impozáns vulkáni csúcsra épült, melyről csodálatos kilátás nyílik a környékre. Az építmény magassága 526 méter. Története nagyon régi időre nyúlik vissza: miközben IV. Béla a tatárok elől menekült, elrejtéséért cserébe azt ígérte a magyaroknak, hogy épít egy várat. Arról már nincsenek pontos adatok, hogy valóban ő emeltette, de az már ismeretes, hogy a XIII. században Csák Máté birtokolta a várat, sajnos, 1711-ben a császári seregek felgyújtották, azóta romként áll a csúcson.
Látogatást tettünk Gömör-Kishont vármegye egykori székhelyére, Rimaszombatra is a mai napon. Kellemes sétát tettünk belvárosban, majd megcsodáltuk a város legnagyobb templomát, melyet a reformátusok használnak. Nevezetessége a benne elhelyezett értékes könyvtár, s még inkább Ferenczy Istvánnak, a híres magyar szobrásznak, a város szülöttének a torony déli falához épített kriptája és carrarai márványból faragott szobra.
Gömörhorkán, eredeti nevén Özörényen található a Kövirózsa Tanösvény, melynek magyar nyelvű ismertető táblái könnyed stílusban, kreatív módon mutatják be az adott pontokon megfigyelhető karsztjelenségeket. Láttunk víznyelőt, karsztforrásokat, fedetlen és fedett karsztfennsíkot, és érintettük a Sajó-áttörés meredek szirtek közé szorult kanyonját is.
Este érkeztünk meg Várhosszúrétre, és egy finom vacsorát követően elfoglaltuk kényelmes, barátságos szálláshelyünket.
Holnap újabb élményekkel gazdagodunk, fő útirányunk Rozsnyó lesz.
2.nap
Reggeli után Szilicébe látogattunk, egy 1-4. évfolyamokkal működő alapiskolába. A gyerekek, a tiszteletes úr és a tanítónő kedvesen fogadtak minket, együtt énekeltünk, játszottunk, meséltünk egymás iskoláiról, hagyományainkról.
Az elbúcsúzás után már újabb program várt minket: szép kis sétát tettünk a szilicei jégbarlanghoz, melynek monumentális bejárata szabadon megközelíthető. Ahogyan egyre lejjebb haladtunk a bejárat felé, szinte minden méteren éreztük a levegő fokozatos lehűlését. Lent pedig itt-ott előbukkanó jégcsepp oszlopok fogadtak minket. Beljebb csak barlangjárók mehetnek, így bátrabb jelentkezőinknek, -ha fájó szívvel is, de le kellett mondaniuk a további expedícióról… 😅
Nem messze ettől a helytől található a régészeti feltárás alatt álló Gombaszögi pálos monostor. Gömör megye egyik eldugott szegletén, Szalóc határában egy 7 m magas falcsonk már 650 éve hirdeti az egykor itt állt egyházi épület emlékét. A 16. század elejéig ez volt a Magyar Királyság legészakabbra fekvő pálos monostora. A restauráció napjainkban is folyamatosan halad.
Következő állomásunk a betléri kastély és annak lenyűgöző parkja volt. Az Andrássy család egészen a második világháború végéig a kastélyban élt. A szocializmusban államosították a komplexumot, de eredeti berendezését meghagyták, és a kastélyban az egykori főúri életet bemutató múzeumot hoztak létre. Érdekesek a család által összegyűjtött különböző egzotikus tárgyak is, mint pl. a fókabőrből készült eszkimóöltözet vagy a több ezer éves egyiptomi múmia. Természetesen vadászkastély lévén a trófeák sem maradhatnak el.🫎
A festmények között Feszty Árpád, Lotz Károly, Barabás Miklós, Benczúr Gyula, Madarász Viktor művei is megtalálhatók.
A mai gazdag programok után még Rozsnyóra is ellátogattunk, felsétáltunk a kálváriadombra, ahonnan a Sajó völgy panorámája tárult elénk. Az első építményt, hét stációt és a mai ormos kápolnát 1741-ben építtették a rozsnyói jezsuiták.
Vacsora után következett a várva-várt íjászat, mely méltó befejezése volt ennek a csodálatos napnak. (A falapra kifeszített, vászonra festett termetes vaddisznó számtalan halálos sebet kapott nyilainktól!) 🤣
Bármerre járunk, csoportunk számos dicséretben részesül, hiszen bennünket minden érdekel, jószívvel veszünk részt a programokban, a gyerekek fegyelmezett és illedelmes viselkedését pedig sem a környezetünkben lévő, más csoportok tanárai, sem idegenvezetőnk és buszvezetőnk sem hagyták szó nélkül.
Nagyon-nagyon büszkék vagyunk diákjainkra! 😍
3.nap
A napunkat Szlovákia egyik rejtett kincsének felfedezésével kezdtük: a Murány-fennsíkon, ahol a természet közelsége egészen új értelmet nyert. A réten lépkedve nem kellett sokáig keresgélnünk, – hamarosan kíváncsi szempárok figyeltek minket a fű közül. Az ürgék, ezek a játékos kis szőrgombócok, egészen közel jöttek hozzánk, mintha már régóta ismernének.
Egy szelet alma vagy egy karikányi sárgarépa elegendő volt ahhoz, hogy a kis ürgék a tenyerünkből csipegessenek. Nem volt bennük félelem, csak kíváncsiság – és talán egy kis színpadias hajlam is, mert néhányan szabályosan pózoltak a fényképezőgépünknek. Olyan volt, mintha egy természetfilmbe csöppentünk volna, csak itt mi voltunk a főszereplők, és az ürgék a lelkes statiszták.
A gyerekek számára ez a hely maga volt a földi paradicsom. Egy tágas rét, tele barátságos kis állatokkal, akik nem riadtak vissza egy kis simogatástól sem, – persze csak amikor elég szerencsések voltunk, és egy-egy különösen bátor példányt sodort mellénk a sors. Felejthetetlen élmény marad számunkra, ebben egészen biztosak vagyunk! 🥰
A Murány-fennsík nemcsak a természetkedvelőknek, de mindenkinek ajándék volt. Ez egy olyan hely, ahol az ember tényleg közelebb kerülhet ahhoz, amitől élő a világ.
A napunk következő állomása a késmárki evangélikus templom volt, ahol megnéztük II. Rákóczi Ferenc nevelőapjának, Felső-Magyarország fejedelmének, a kuruc vezérnek, gróf Thököly Imrének a szarkofágját.
Ellátogattunk az UNESCO Világörökség részét képező cipszer fatemplomba is. Az egyedülálló faépítmény érdekessége, hogy tiszafából és vörösfenyőből épült,- egyetlen fém alkatrész felhasználása nélkül.
Kirándulásunkat Lőcse városában folytattuk, és körbejárva a főteret, megtekinthettük a régi városházát, mely arról híres, hogy itt forgatták Mikszáth Kálmán: A fekete város című regényének filmváltozatát. A város egyébként a lőcsei fehér asszony nevét is őrzi: Jókai Mór regényéből sokan ismerhetik történetét, életének szomorú végét.
A nap zárásául „csapaterősítő” palacsintasütést terveztünk, így a vacsora és egy kis pihenő után mindenki kipróbálhatta ügyességét a serpenyőforgatásban. Jóllakva a finomsággal, fáradtan, ám egy újabb szép napot magunk mögött hagyva tértünk nyugovóra.
4.nap
Reggeli után Kassára utaztunk, ahol felkerestük a rodostói házat, amely a nagyságos fejedelem, II. Rákóczi Ferenc törökföldi emigrációjának állít emléket. A ház a száműzetés épületének szakasztott mása. Megtekintettük azt a népszerű kiállítást is, amely a szabadságharc
vezetőjének mindennapjait, személyes tárgyait, valamint a kelet hangulatát eleveníti fel. II. Rákóczi Ferenc lenyűgöző egészalakos bronzszobra a Hóhér-bástya udvarán díszeleg.
A kassai dóm mauzóleumában, 1906-ban helyezték (újratemetéssel) örök nyugalomra a hadvezér, édesanyja, testvére és néhány hű barátja földi maradványait. Ezeket a szarkofágokat is meglátogathattuk, miközben lenyűgöző orgonajáték kíséretében járhattuk végig ezt a monumentális templomot.
Ezen a napon még várt ránk egy erőt próbáló, hosszú túra is: Sáros várához tettünk kirándulást. Történetéről megtudhattuk, hogy Sáros vára évszázadokig megyeszékhely volt,
és fészke egyúttal a királyi várispánnak is. 1642-ben került vásárlás útján I. Rákóczi György
tulajdonába a vár, aki reneszánsz stílusban építtette tovább. A vár alatti kastélyban fogták el
II. Rákóczi Ferencet 1701. április 18-án, de hívei megszöktették, Lengyelországba menekült, onnan tért vissza később, hogy a felkelés élére álljon. A gyalogtúra nem volt könnyű, de megérte felmennünk, hiszen a vár tetején csodálatos, szemet gyönyörködtető látkép tárult elénk.
Holnap indulunk haza, de néhány helyen még elidőzünk, hogy további történelmi emlékkel, látnivalóval lehessünk gazdagabbak.
5.nap
A korai reggeli után Királyhelmecre indultunk a Csonkavárhoz. 1573-ban már csak romként említik, a 17. század végi leírás szerint „vagyon egy puszta vár, a város mellett.” Későbbi birtokosai, a Báthoriak és a Rákócziak idejében valahol a közelben egy új udvarház épült, erről viszont nincs semmilyen ismeret.
A Csonkavár jelenlegi tulajdonosa Gönczy Bertalan, aki időt és pénz nem sajnálva szakemberekkel együtt évek óta kutatja, ásatja a romos épületet. Igazi értékmentő munkát végez.
Második állomásunk a Borsi kastély volt, II.Rákóczi Ferenc szülőhelye. Az interaktív tárlatvezetés lekötötte a gyerekek figyelmét, sok új ismeretet szereztek a fejedelemről.
Hosszú és tartalmas utunk véget ért☹️szerencsésen hazaértünk! Csodálatos emberekkel ismerkedtünk meg(idegenvezetőnk Nagy Krisztina, sofőrünk Léka Gyula, szállásadónk Jóska🤗)még maradtunk volna néhány napot, mert Szlovákia gyönyörű!
